Rég nem jártam a járási kórház kardiológiai osztályán, bár 25 évvel ezelőtt „mindennapos látogató” voltam ott, az infarktust követően az osztályon kezelték édesapámat. Legutóbb ismerősömet látogattam meg, és az elmúlt időben történt változás kellemesen meglepett. Valószínűleg, azokat nem veszik észre az osztályra gyakran betérők, viszont a hozzám hasonlókat kellemesen érintik a változások. A folyosó falait és padlózatát kicsempézték, a betegek számára kényelmes ágyak és szekrények vannak a kórtermekben. És ekkor még nem beszéltünk az osztály műszaki felszereltségéről, melyet Kárpátalja bármely járási központjának kardiológiája megirigyelhet. Nem véletlen, hogy a közelmúltban megtartott megyei tudományos-gyakorlati konferencián elismerően nyilatkoztak a nagyszőlősi kardiológusokról. A konferencián a kardiológia fejlesztésének kérdéseivel, a szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedő betegek gyógykezelésének modern módszereivel foglalkoztak. Hajdan ezen az osztályon dolgoztak az olyan kiváló szakemberek, mint a már megboldogult Vaszil Biben és Szemák Károly, Mária Kopcsa és Mária Kovács ápolónők. A professzionalisták csapata gyógyít ma is. Őket nemcsak a jelentésekben feltüntetett statisztikai adatok érdeklik, hanem a reális kép, a szakmai előrehaladás és mindenekelőtt, a páciensek. Iván Orosz osztályvezető főorvos nézeteinek megfelelően, soha nem dicsérik egymást, viszont a hiányosságokat, a mulasztásokat munkájukban észreveszik és azokat igyekeznek mielőbb felszámolni. Ez a fajta egészséges konkurencia vagy, ahogy azt régen neveztük, szocialista verseny (mindenki úgy értelmezi, ahogy kedve tartja) pozitív eredményt ad, a kollégák legapróbb észrevételére való reagálásra késztet. Jól összehangolt csapatként dolgoznak, a munkához mindenki a legnagyobb felelősségtudattal viszonyul, odafigyelnek egymás véleményére. Olga Popovics, Iván Iszák, Tatyana Daru orvosok, Szvitlana Bocskor vezető nővér neve nemcsak a járási kórház területén cseng ismerősen. Arra a kérdésemre, kit emelne ki a csapatból, Orosz doktor röviden válaszolt: „Nálunk mindenki egyformán kiválóan dolgozik”. Tény, ez nem mindig volt így.
A járási kórház kardiológiai osztálya a napokban méltatta megalapításának 30. évfordulóját. A hétköznapi gondok közepette a jubileumról meg is feledkeztek. Kezemben tartom a Nagyszőlősi Járási Kórház 1981. szeptember 17-i 117. számú belső rendelkezését „A 40 kórházi ágyra méretezett kardiológiai osztály megnyitásáról”, amit Kádár Terézia, akkori főorvos írt alá. Az ő irányítása alatt kezdődött el az egészségügyi intézmény strukturális részlegeinek kialakítása. Ezen az osztályon 1982-től dolgozik, úgy mint kolléganője, Olga Popovics. Iván Orosz a tiszaújhelyi járóbeteg-rendelő főorvosi állását cserélte fel (mellesleg, a rendelő a megyei éltapasztalat bázisintézménye volt) Akkoriban szervezték meg a poliklinikán a kardiológiai szolgálatot, ahol ma Ljuba Popgyakunik orvos dolgozik. Főorvosa a fokozottan igényes Petro Popgyakunik lett, aki annak idején a Nagyszőlősi Egészségügyi Főiskola igazgatójaként dolgozott. Az osztály vezető ápolónője Tatyana Hrabovics volt. Popgyakunik doktor igényessége a fiatal szakember hasznára vált, hiszen mindenben igyekezett hasonlítani felettesére. Megtanulta mellette, mi az emberségesség, a türelem, a tolerancia, amivel minden szakorvosnak rendelkeznie kell, hiszen érzékeny, beteg emberek fordulnak hozzá. A szakmai hozzáértés mellett ezért is tisztelik a páciensek Iván Orosz doktort. Ez a legnagyobb jutalom az orvos számára. A közelmúltban meglátogatta Puskinén élő páciensét, akinek 25 évvel ezelőtt a megyei kórház szakemberei már csak két hetet jósoltak, ennek ellenére máig él. A beteg felépülésében csak Orosz doktor hitt, de nagyon. Az orvos bizakodása és hite erőt adott a rokonoknak, akik negyed századdal később is örömmel fogadják. Máig emlékeznek tanácsaira, utasításaira. Több hasonló példát is lehetne említeni, az elmúlt évtizedek alatt sokan köszönhetik neki gyógyulásukat. A doktor viszont, akárcsak 20—25 évvel ezelőtt, most is elégedetlen magával „Mindig többre és többre vágyom”— vallja. Az idő viszont feltartóztathatatlanul halad, az osztályvezető főorvos is betöltötte 60. életévét. „Nézze, hány betegről kell gondoskodnunk, hogyan lehetnék nyugodt, amikor az osztály túltelített, a kórházi ágyak száma 48, akár 30 évvel ezelőtt”. Pedig volt idő, amikor 60 kórházi ágy volt az osztályon. A gyógykezelés állapotát nem lehet a kórházi ágyak kihasználtságával mérni. Köztudott tény, hogy járásunkban ugrásszerűen megnőtt a szív- és érrendszeri megbetegedések száma, a szívelégtelenség, a hipertóniás megbetegedés és az infarktusos állapot már-már népbetegség. Ennek kapcsán hangsúlyozza sok ember figyelmen kívül hagyja az utókezelésre vonatkozó javaslatokat, nem tartja be a kezelési rendet, az orvosok és a középszintű egészségügyi személyzet sem elég kitartó abban, hogy meggyőzze a pácienseket a rutinvizsgálatok szükségességéről, a járóbeteg-rendelők nincsenek ellátva EKG-berendezéssel, a laborvizsgálatok elvégzéséhez szükséges eszközökkel. Kilenc járóbeteg-rendelőben máig nem tudják elvégezni az EKG-t. A kardiológiai osztályon mindez rendelkezésre áll.
Orosz doktor büszkén mesél a mecénásokról, akik segítettek a szükséges berendezések beszerzésében. 16 évvel ezelőtt alakítottak ki baráti kapcsolatokat a hollandiai kelet-európai misszióval, melynek képviselői közel 250 000 hrivnya összegű berendezést ajándékoztak az osztálynak. A hála cseng ki szavaiból, amikor az adventisták támogatásáról mesél. E vallási felekezet képviselői Iván Filip pásztorukkal az élen elvégezte a kórtermek felújítását, az ajtók és ablakok cseréjét. Csehországban szponzorokat is találtak, a szomszédos ország jótékonysági szervezetei embereket toboroztak, a felújítási munkálatokat önkéntes diákok végezték el. Büszkén tárta ki a 9. számú kórterem ajtaját, a felújításához szükséges pénzt Szerhij Risko, a megyei tanács képviselője ajánlotta fel. Minden rendelő ajtaján van tábla a megfelelő felirattal, ami Viktor Aljosin városi lakosnak köszönhető. A funkcionális diagnosztikai rendelőbe, mely a megyében a legkiválóbbak közé tartozik, szponzori felajánlásokból vásárolták meg az elektrofibrillátort és a kardiostimulátort, melyek értéke 98000 hrivnya. A rendelő tatarozása 10 000 hrivnyába került. Ma ezeket a drága berendezéseket Ihor Popgyakunik, az osztály első vezetőjének fia kezeli. Annak idején hathatós támogatást nyújtott az osztálynak Valentin Nazarenko Szaszovóról, Herman Rozenthal, Jurij Danko, Fegyir Mitrjuk Nagyszőlősről, Fegyir Dovzsán Szőlősvégardóból. Célszerű elmondani, hogy mára az osztály megfelel a követelményeknek, sürgősségi kardiológiai ellátást is képes nyújtani a rászorulóknak.
Annak ellenére, hogy Iván Orosszal munkaszüneti napon találkoztunk, mondván, neki nincs ideje rendelési időben az újságíróval beszélgetni, most is sietett. Konzultálni szeretett volna vele a számomra is jól ismert tanár, a bíró, a kolhozelnök, egy roma asszony is. Az őt felkeresők közül senki nem gondolt arra, hogy éppen munkaszüneti nap van, örült, hogy az orvosi szobában találta, ami egyben azt is jelenti, hogy a probléma meg fog oldódni. Viszont tény, az orvosnak is szüksége van pihenésre.
