Feketepatak ősi és dicső múltjáról tudni érdemes, hogy Árpád fejedelem hazaérkezését követően Belső-Ázsiából a területet Töhötöm vezér népe foglalta el és ennek egyik ága, a Farkas Igmánd nemzetség telepedett meg. A tatárjárást a település nem élte túl, azt a Gút-Keled nemzetségből származó Thyba fia, Miklós nyerte adományként V. István királytól. A család a Szamos mentéről magyarokkal telepítette újra e vidéket. A település első okleveles említése 1260-ban Feketepatak néven történt (Molnár Zsolt címerkészítő adatai alapján). Természetesen, a történészek az eredetet tekintve nem minden kérdésben értenek egyet. Az viszont tény, hogy a helyi lakosság büszke múltjára, szent ereklyeként őrzi attribútumait, ápolja gyökereit.
Lakóci Bálint, a közégi tanács elnöke igyekszik partneri kapcsolatokat kialakítani a magyarországi testvértelepülésekkel, ezért is kérte fel a címerkészítő mestert a települések szimbólumainak elkészítésére, hogy majd ilyen pecséttel hitelesítsék a hivatalos okmányokat. Az önkormányzat egybehangzóan úgy döntött, a községet egykor birtokló és ismert Werbőczy család ősi címerét választja jelképéül. Feketepatak esetében a község történelmi múltjából fontosnak tartott emlékek kerültek bele az új címerbe. A tölgy motívum, mely a község egyik jeles vagyonaként volt jegyezve a XIX. században. Nem feledkeztek meg a másik fontos szimbólumról, a fekete vizű patakról sem, ezért a címer közepét fekete hullámos pálya szeli. A polgármester elmondása szerint, hajdan itt kőszén kitermelése folyt, melytől a Szalva patak vize fekete színűre változott. Azt is megtudtuk, hogy a két település polgárainak szokásai, életvitele, mindennapjai különbözőek.
--Területét tekintve Feketepatak nagyobb, mint Verbőc, viszont ez utóbbi falu lakosainak száma magasabb. A tanács területén közel 8350 fő él. Örvendetes, hogy tavaly nőtt a születések száma, mely meghaladta a halálozásokét – osztotta meg velünk a jó hírt Lakóci Bálint polgármester. –A történelmi adatokból tudjuk, hogy 1938-ig Verbőc község Csehszlovákia területéhez tartozott, Feketepatak pedig Magyarországhoz. A mai fiataloknak már nehéz elképzelniük, hogy a két társközséget egykor határ választotta el. A két falu lakosainak nemcsak életvitele más, hanem a jellemük, a munkához való viszonyulásuk is. A feketepatakiak takarékosabbak. Ősidők óta foglalkoznak földműveléssel, mindenekelőtt burgonyatermesztéssel, melyet idővel kiszorított a szamóca. Tapasztalatukat hasznosították a verbőciek is. A kollektivizálást követően a kollektív gazdaságban a verbőciek dolgoztak nagyobb számban. Mivel a keskeny nyomtávú vasútállomás Feketepatakon van, az itt élők jelentős hányada Nagyszőlősön vállalt munkát, hisz könnyebb volt beutazniuk a városba. A példásan rendezett település címet is elnyerték, ezt a státust máig igyekeznek megtartani. A legfájóbb kérdés számukra az utak igen rossz állapota. Kiadós esőzések idején gyakran kerül víz alá a Gagarin utca. A járás vezetésétől ígéretet kaptak arra, hogy pénzt utalnak ki javítására, de eddig konkrét lépések még nem történtek.
Uborkát termesztenek, de tervezik
a gyümölcstermesztés újjáélesztését is
Manapság minden portán fóliasátrak sorakoznak. Azokban termesztik az uborkát és a paradicsomot. Korábban nyílt talajon termesztették, a kilencvenes évek elejétől tértek át a fóliasátrak használatára. A munkából mindenki kiveszi a részét, még a gyerekek is. Hajdan, a faluban úgy 30 farmer gazdálkodott, mára tízen maradtak, őszi és tavaszi gabonát vetnek. A jelenlegi kedvezőtlen éghajlati és ökológiai feltételek miatt sem a gabona-, sem a zöldségtermesztés nem képzelhető el vegyszeres kezelés nélkül, minek következtében egyre többen gondolkodnak el azon, hogy a kutak vizének milyen lehet a vegyi összetétele. Nem kizárt, hogy néhány évtized vagy év múlva fogyasztásra alkalmatlanná válik a vizük.
Felkerestük Gazdag Andrást, aki háztáji földrészlegén fóliasátorban és a nyílt talajon is termeszt uborkát, paradicsomot. A fóliasátrat kora tavasszal fűti, így az elsők között, időben tud szüretelni. András bevallása szerint, uborkát terjeszteni kifizetődő, hiszen az első termés kilóját 20 hrivnyájával tudta értékesíteni, a paradicsomot pedig 10 hrivnyájával. Ezért döntött a család úgy, hogy jövőre nem ültet lédús paradicsomot. A gazdák elégedetlenek, mert idén a zöldség ára alacsonyabb, mint tavaly volt, miközben a növényvédő szerek és műtrágyák ára ugrásszerűen nőtt. Gazdagék 16 éve foglalkoznak uborkatermesztéssel és azt tapasztalják, hogy évről évre jobban terjednek a növényeket megtámadó betegségek.
Verbőcön a kolhoz földjein hajdan bőven termő gyümölcsösök voltak. A técsői járási költőnő, Júlia Drahun fiai, Volodimir és Mihajlo döntött úgy, hogy újjáéleszti a gyümölcstermesztést. A Drahun fivérek 12 évvel ezelőtt költöztek Verbőcre, ahol otthonosan érzik magukat. A rendelkezésükre álló földterületeken olyan rezisztens almafajtákat ültettek, melyek nem igényelnek vegyszeres kezelést. Terveik között szerepel a biogyümölcslé készítésére szolgáló üzem építése. Pravoszláv kápolnát is emeltek, mivel a faluban zömében reformátusok, görög katolikusok és adventisták élnek. Volodimir megfogadta édesapja tanácsát, aki mindig hangsúlyozta: síkvidéken kell letelepedni, ahol termékeny a föld. Amíg a most telepített gyümölcsös termőre fordul és profitálni kezd, még évek telnek el. Ez azonban nem tántorítja el a Drahun fivéreket. Bíznak abban, hogy vállalkozásuk sikeres lesz és azt tervezik, hogy a közeljövőben munkahelyeket tudnak biztosítani a helyi lakosok számára. A Drahun család meggyőződéssel vallja, hogy szívélyes, becsületes és munkaszerető a helyi lakosság, azonkívül mindennemű támogatást megkaptak a polgármestertől és a falu földrendezőjétől.
A falu földművesei 10 kombájnnal, több mint 100 traktorral, kétszer ennyi kézi kapálógéppel rendelkeznek, 30 lovat, 180 tehenet tartanak számon, de sokan kecskéket is nevelnek. Fóris József a Progresz Kisvállalatban sült foszlós kenyeret a járás legtávolabbi településeire is szállítja.
Az iskola készen áll az új tanévre
„A legnagyobb problémát nálunk az jelenti, hogy a fiatalok az iskola befejezése után nem tudnak szakképesítést szerezni amiatt, hogy elégtelen az ukrán nyelvtudásuk – meséli a polgármester. – Ezért egyesek Puskinén vagy Olesniken tanulnak. A helyi középiskolában ukrán tannyelvű osztály nyílt, viszont a szülők közül még mindig vannak olyanok, akik kételkednek abban, hogy gyermekük kellő szinten el tudja sajátítani az államnyelvet, hiszen szünetben és tanítás után csak magyarul kommunikálnak. A másik nagy problémánk az óvoda épülete. Az állami finanszírozásra nem számíthattunk, önerőből pedig nem tudtuk az intézményt megfelelő állagúvá tenni. A járási KÖJÁL szakemberei az ellenőrzést követően az óvodát bezáratták, ezért most az épületet és a szükséges felszerelést a feketepataki református gyülekezettől béreljük”. A két faluban az óvodás korú gyerekek száma 126, viszont Homoki Anikó, az intézmény vezetőnője elmondta, a két csoportban mindössze 46 kislányt és kisfiút tudtak elhelyezni.
A középiskolát az egykori kolhozirodába rendezték be, ahol 270 tanuló gyarapítja ismereteit. A Verbőci Középiskola területén szivárványszínben pompáznak a virágok, azokat a nyári szünidő alatt a takarítónők gondozzák, öntözik. A tantermekben festék és lakk illata terjed, már minden készen áll a tanévkezdéshez. Szavko Szilvia igazgatónő bekísért a tantermekbe, azok ablakán függöny, a tanáriban az asztalokon abroszok, vázák friss virággal, a falakon tematikus plakátok és állványok. Az igazgatónő elmondta, igyekeznek megteremteni a tanulók számára a feltételeket, azok pedig a maguk részéről fenntartani a tisztaságot, a rendet, óvják a berendezéseket. Minden tantárgyat szaktanteremben tanítanak, még a rajzot is. Büszke arra, hogy a kollektíva összetartó, képzett. Zán Diana fiatal rajztanár az iskolai étkezde falait a gyerekek kedvenc mesehőseivel díszítette. Tanítványai részt vesznek a járásban szervezett rajzversenyeken, melyekről legtöbbször helyezettként kitüntetésekkel térnek haza. Esztétikai berendezését tekintve a verbőci a járás legkiválóbb tanintézményei közé tartozik. A több mint 30 éves pedagógiai munkaviszonnyal rendelkező igazgatónő ellenőrzése alatt tartja az ügyeket, kiváló szervezőnek, rátermett vezetőnek bizonyult. Azt viszont szomorúan konstatálja ő is, hogy kevés végzősük nyer főiskolai és egyetemi felvételt az elégtelen ukrán nyelvtudás miatt. Idővel ez az akadály is elhárul, hiszen 5 ukrán tagozatos osztályuk van. Az alsó tagozatosok a régi épületszárnyban tanulnak. Itt rendezték be az iskolai múzeumot, a gimnasztika termet, billiárdasztalt is felállítottak.
Ellátogattunk a cigánytelepre
A romákat nomád népnek tekintik. Mára viszont már letelepedtek, jellemzően egy tömbben élnek. Feketepatakon e kisebbség képviselői a faluban, Verbőcön viszont a falu határában az erdő szélén élnek. A telepet a helyiek dzsungelnek nevezik, a nyolc viskóban 42 személy él. A sok gyerek közül, mindössze három jár iskolába. A betevő falatra valót mindenki úgy keresi meg, ahogy tudja. Egy részük koldulásból tartja fenn magát, mások napszámba mennek a falubeliekhez. Amíg a kolhoz működött vályogot vetettek a kollektív gazdaság számára, vagyis ahol dolgoztak, ott is éltek. Önerőből kisebb viskókat építettek, melyekben 2-3 nemzedék képviselői élnek együtt. Erre a nem mindennapi kirándulásra Váradi Sándor, a telep egyetlen írástudó cigánya kísért el bennünket. Ő az, aki fáradhatatlanul írja a leveleket, a beadványokat a legkülönbözőbb hatóságokhoz, kezdve az Elnöki Titkársággal, végezve a helyi önkormányzati szervvel. Ő képviseli a helyiek érdekeit minden szinten. A telep 45 éve működik, viszont áramszolgáltatás csak 5 éve van. A helyiek közül három család tudta fedezni a villamos vezeték bekötésének költségeit.
Sándor mindenkit név szerint ismer. Az itt élők többségének vezetékneve Máté, Farkas vagy Bogár, valamilyen ági rokoni kapcsolat biztosan van köztük. Minden házban van olyan gyerek vagy felnőtt, akinél rokkantsági csoportot állapítottak meg. Elmondták, a fűtési idény kezdetéig a községi tanácstól megkapják a tűzifát, viszont van, aki eladja azt a falubelieknek, télen pedig fagyoskodik. Váradi Sándor bevallása szerint elégedett ezzel az életmóddal, ennek ellenére szeretne családjával az erdő széléről a faluba költözni, közelebb a civilizációhoz, hogy a gyerekek iskolába járhassanak, majdan teljes értékű életet élhessenek.
