EGY GYERMEK ÉLETE ISMÉT VESZÉLYBEN VAN

A kislány vidáman futkározott a labdája után, közben nagyokat ugrándozott. A labda elgurult, Maricska rövid keresés után a fűben megtalálta, majd ismét eldobta azt. Szülei a közelben figyelték önfeledt játékát és beszélgettek. A kislány korának megfelelően fejlődött a szülők örömére. Az édesanya könnyes szemmel emlékezik erre a gondtalan időszakra, amikor a család boldogan figyelte a kicsi fejlődését. Sajnos, a baj váratlanul tört rájuk, szomorúsággal töltötte el szívüket. A szülők imádkoztak este, reggel, fohászkodtak a Teremtőhöz, úgy érezték, egy világ dőlt össze bennük. Maricska betegsége mindent megváltoztatott, már a nap sem sütött olyan fényesen, a nagymama arcát a kétségbeesés ráncai barázdálták, a szülők haja szemlátomást őszülni kezdett. A kislányt és szüleit neves kijevi onkológusokhoz küldték. Az alig három éves kislány rendezett szaszovói házukat a Kijevi Nemzeti Rákkutató Intézet kórtermére cserélte. A szükséges vizsgálatok elvégzése után az orvosok közölték a szülőkkel a szörnyű diagnózist, melyből hirtelen csak azt értették, hogy a kislány hasüregében rosszindulatú daganat fejlődik, haladéktalanul szükség van a műtétre. Mivel a rákkutató intézetben ezt nem tudták elvégezni, a szülőket és gyermeküket a kijevi onkológiai kórházba küldték. A műtét hosszadalmas és nehéz volt, Maricska több mint hat órán keresztül feküdt a műtőasztalon. A fiatal édesanya aggódott, fohászkodott a Mindenhatóhoz és bízott az orvosok szaktudásában. Mint minden ilyen jellegű műtét után, a kislánynak is kemoterápiát rendeltek el. Attól kihullott haja, már az első kezelés után azt kérdezte, hová tűnt szemöldöke és haja.

A szülők, a család minden tagja azon fáradozott, hogy előteremtse a szükséges pénzt. Kölcsönt kölcsönre halmoztak. Közben Magyarországra küldték őket, mert csak ott van olyan berendezés, mely a szövetekről is tud jó minőségű felvételt készíteni. Ez a vizsgálat is sok pénzbe került, de előteremtették. Mindenki hinni akart a gyógyulásban, véget nem érő imákban fohászkodtak Istenhez a gyerek gyógyulásáért. És végül meghallották azt, amiben hinni akartak--sikerült lokalizálni a daganat fejlődését. 2011 júniusában végre hazajöhettek. Kislány, bár rendkívül sápadt volt, lassan ismét kinőtt a haja, mosolyogva tekintett öccsére a kocsiban, aki piciny kezét nyújtotta felé. Mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel, az élet kezdett visszaállni a maga kerékvágásába, Maricska még több szeretetet, odafigyelést, törődést kapott, hiszen átélte azt, amibe sok felnőtt is belerokkan. A szülők igyekeztek betartani minden orvosi utasítást, három hónaponként kontrollra mentek a kijevi rákkutató intézetbe. Amint mondani szokás, a baj soha nem jár egyedül. Az egyik vizsgálaton kiderült, a kislány hepatitis C-vírussal fertőzött.

2012 februárjában a kijevi klinika orvosai ismét azt tanácsolták, hogy utazzanak Magyarországra a soros diagnosztikai vizsgálatra. Sajnos, a szükséges berendezés üzemképtelen volt. A legközelebbi ilyen diagnosztikai berendezés azonban Olaszországban, a római klinikán található. A szülők gyermekükkel nyakukba vették a világot. Kis idő elteltével a boldog apa tájékoztatta az otthon maradottakat az orvosok következtetéséről: a betegséget sikerült leküzdeni. Nem sokáig örülhettek. A májusi ellenőrző vizsgálaton kiderült, a betegség kiújult. A kislányt újból előkészítették a műtétre. Ismét a műtőasztalra került, hasüregéből eltávolítottak három rosszindulatú sejtet. Újabb kemoterápiás kezelés következett. A gyermek szervezete minden adag kemoterápia után gyengült, a hemoglobin zuhant, a vérkép romlott. Állapotának szinten tartásához több olyan készítmény szükséges, melyből egynek az ára 2755 hrivnya. Ezekből a készítményekből több adagra van szükség, mert a terápiát egymás után többször meg kell ismételni. Maricskának folyamatosan donorvérre van szüksége, édesapja, aki vele van a kórházban, az egész Kijevi területen igyekszik donorokat találni… bármi áron. A kicsiny gyermek csendben fekszik és türelmesen viseli a megpróbáltatásokat, szomorú tekintettel figyeli, hogyan csöpög az életet jelentő készítmény ereibe. Türelmes, mert tudja, hogy a megpróbáltatások után eljön a mamája, aki elhozza az időközben szépen fejlődő kisöccse fényképeit, mesél hűséges kutyájukról, a játékos cicáról, a csipogó csirkékről és bolyhos kiskacsákról.

Maricskának idén kellene első osztályba mennie, a kórházban a papával már megtanulta a betűket, sok verset és dalt tud. Írni és rajzolni nincs módja, mert a testéhez erősített csövek miatt feküdnie kell. A papától tudja azt is, hogy hívják majd az első tanító nénit és hol lesz az ő tantermük. Ő pedig az első padban ül majd és jól tanul, mint annak idején a mama. Szomorú tekintete elárulja, hogy eddigi rövid élete során nagyon sok mindent átélt. A kislány már számolja a napokat és szentül bízik abban, hogy szeptember elsejéig hazakerül. Mi is szeretnénk hinni, hogy így lesz, mielőbb elhagyhatja a kórtermet. A kislány érdekben mi, jóakaratú emberek is tehetünk, könyörületességet gyakorolhatunk. A családnak segíteni kell összeszedni egy jelentős mennyiségű pénzösszeget, hogy Maricska ismét futkározhasson és kortársaival együtt átléphesse az iskola küszöbét. A jóakaratú emberek által felajánlott minden hrivnya egy csepp éltető remény a kislány számára. A szülők minden munkát elvállalnak, hogy pénzhez jussanak, melyre szükség van a gyerek gyógykezeltetéséhez. A kezelés drága, különösen egy átlagember számára. Azzal a kéréssel fordulok a jóakaratú emberekhez, segítsenek, javaikból juttassanak Maricska gyógykezelésére. Felajánlásaikat az alábbi számlaszámra várják. A Privat bankban nyitott kártya számlaszáma 29244825509100

MFO 305299 ОКПО 14360570

Az édesapa Vaszil Karpács bankkártyájának száma 5577212918625081

Az apa telefonszáma: 097-655-07-817, 099-63-59-660.

Tisztelt embertársaim! Segítsenek a szaszovói kislánynak. Csak Istenben, az ő kegyelmében és az önök jóérzésében bízhat.